A legendás rock and roll énekes a hat éven át tartó rákbetegség, és a szeptemberi tüdőembóliás roham következtében hunyt el felesége karjaiban.
- A körzeti orvosunkat hívtam, persze kicsit később. Nem akartam hajnalban zavarni. Tíz óra előtt érkezett meg a halottszállító, sosem felejtem, ahogy jöttek be a koporsóval a házba, amelyet együtt építettünk fel. A lelkemnek jól esett, hogy számomra idegen emberek is mennyire meg vannak rendülve. Kikísértem őket, mert látni akartam, ahogy életem párjának porhüvelye elhagyja az Elvis Presley Boulevardot. Laci így nevezte a kis szolgalmi utat, táblát hozott rá Memphisből, amikor Elvis birodalmában járt. Ebben a pillanatban megállt a postás a sarkon a zöld kocsijával, és fél perc múlva úgy éreztem magam, mint egy rossz filmben - emlékezett Kriszta, és a hangja is elcsuklott.
- Az ismerős postás kiszállt, odalépett hozzám, és elbeszélte, nemrég hallotta a rádióban, mi történt. Eközben levelet szorongatott a kezében, majd tanácstalanul a szemembe nézett, és ezt kérdezte: Én most kinek adjam oda ezt az idézést? Ekkor megpillantottam a bíróság pecsétjét, és a hideg végigfutott a hátamon. Szó szerint, beleremegtem - magyarázta Komár özvegye, és nem szégyellte elmesélni, hogy ez az abszurd helyzet nagyon megviselte. - Erős embernek tartom magam, de ebben a pillanatban sokkot kaptam. Egyszerűen nem bírtam feldolgozni, hogy Laci a koporsóban sem tud elbújni korábbi frigyének démona elől. Most is képtelen vagyok napirendre térni afelett, hogy ez a kegyeletteljes esemény is bemocskolódott. Olyan zokogás tört rám, hogy vissza kellett mennem a házba - idézte fel Komár Kriszta.
A cikk folytatásáért kattints ide!